Felröppent a hír, hogy a racionalizáció keretében bezárják az óbecsei Petőfi Sándor iskolát. A felháborodás hatalmas lett, a magyarok önszervezősébe kezdtek, petíciót gyűjtöttek, hogy ezt megakadályozzák. Ezt követően, amolyan lajhár tempóban a publikum elé állt a vajdmagyok porondmestere Pásztor – Harmadikmandátumisjárnekemmertsikeresvagyok – István és közölte, hogy az ő marha nagy befolyásának és a koalíciós partnerrel való mindennél jobb (anális, orális) viszonynak köszönhetően sikerült a mesét visszacsinálni és az iskola megmarad.

Ugyanígy találkozott a közvélemény azzal a hírrel is, hogy az illetékes minisztérium korszerű digitális rendszerének beállítása olyan hozadékkal járt, hogy többé nem adnak ki magyarul (és más kisebbségi nyelveken) anyakönyvi kivonatokat. Ezúttal már Harmadik Mandátum István és Titokban Harmadik Mandátumra Készülő Forrest Gump Bálint állt ki az újságírók elé, négyhónapnyi kisebbségi jogszegés után. Azzal próbálták jelezni, hogy ők milyen nagyon gyorsan reagáltak erre, hogy a magyarszós és pannonos, magukat újságírónak tartó mikrofonállványokat és a néhány megmaradt újságírót 8,15-re citáltak 1,2 millió eurós palotájukba, ahol közölték, hogy az ő marha nagy befolyásának és a koalíciós partnerrel való mindennél jobb (anális, orális) viszonynak köszönhetően sikerült a mesét visszacsinálni és ismét igényelhető magyarul a kivonat. (Ennek a mesének külön pikantériája, hogy a Pásztorock és Nyilasmisijük korábban azt állították, soha meg sem szűnt ez a lehetőség.

Sorolhatnánk még a történeteket, mert van még belőlük bőven. Ja igen, még egyet: Szabadka területén, ahol évtizedek óta háromnyelvű településfeliratok vannak, kikerült egy egynyelvű Palics tábla. Véletlenül. Mert épp legyártott valaki olyat, ki tudja milyen eshetőségre készülve. A folytatás ugyanaz. Jöttek a vmsz-es szupermenek oszt megoldották a problémát és kikerült az a tábla, aminek eleve kinn kellett volna lennie.

Mindezekben a közös, hogy a Pásztor és Fia Kft. regisztrált nevén a VMSZ lépten-nyomon igazolni igyekszik részvételét a neocsetnik kormánykoalícióban, miközben a döglött lóéhoz hasonló reflexszel akkor orvosolnak problémákat amikor azok már bekövetkeztek.

Ráadásul, a Pásztorok ezen problémamegoldásokat követően a közösségtől sem a gratulációkat kapják, mert tisztelt elnök úr és junior elnök úr, az van, hogy a népnek kinyílott a szeme, hiába rakták teli a szemhéjakat prosperitati dukátokkal. A közvéleményben ezekkel az akciókkal kapcsolatban kétféle vélekedés létezik. Az egyik szerint a VMSZ szándékosan generálja a problémákat, hogy utána meg tudja őket oldani, a másik szerint pedig annyira semmibe veszi őket a haladó-szocialista-stb. koalíció, hogy egyszerűen sz…nak a kisebbségi jogokra és csinálják, ahogy nekik tetszik.

Az a baj, hogy itt a második eset forog fenn. Ott ülnek a Pásztor vállalkozás csinyovnyikai minden ócska titkárságon, bizottságban, testületben, főleg ha pénz jár a tagságért és vagy nem is tudják, milyen döntések születnek ezeken a fórumokon, vagy egyszerűen meg se mernek szólalni.

Ennyit ér ma a VMSZ. A párt, amely esküdözik, hogy a kormánybeli részvétele garantálja a kisebbségi jogok érvényesítését, valójában nem más, mint az újradikális nacionalista többség láb- és egyéb törlője. Na de miért is adnának egy olyan magyar pár véleményére, amely kifogás nélkül szavazta meg pl. november 25-ét? A kérdés csak az, meddig számíthatnak akár egyetlen, tőlük nem függő és nem zsarolt magyar ember szavazatára? Remélhetőleg már nem sokáig.

Immár a délvidéki városokban is közel két hónapja tartanak az utcai tiltakozások a haladók vezette VMSZ-csicska rezsim ellen, vagyis a délvidéki magyaroknak is lehetőségük van véleményt nyilvánítani. Sokan, akik szívügyüknek tekintik, hogy ez a népgyilkos rezsim eltávozzon és vigye magával a nemzetét kiárusító Pásztorokat és talpnyalóikat is, ott vannak az utcákon, sokan azonban megelégednek azzal, hogy (idézzünk klasszikust, tehát pásztorpistát) tasztatúra-karatét folytatnak, tehát elsősorban a Facebookon próbálják megmagyarázni másoknak és főleg önmaguknak, miért nem emelik fel a feneküket és mennek ki az utcára.

A VMSZ-függő csoportot figyelmen kívül hagyva, akik Pistájuk jóváhagyása nélkül még levegőt se vesznek, a saját akarattal és gondolatokkal rendelkező többség kifogásai összefoglalhatók néhány pontban:

• ezek rosszak, de amazok se jobbak
• úgyse változik semmi
• nem rajtunk múlik
• ez az ellenzék ugyanúgy lopni akar stb.

Mint olyan személy, aki hétről-hétre kinn van valamelyik város sétáján, a következőkkel tudnám bátorítani a szkeptikus és cinikus egyéneket:

A Vučić által irányított rezsim erőszakkal, verőlegényekkel, manipulációval leválthatatlanná tette magát választásokon. Első lépésként ezt kell szétverni, hogy visszaálljon a valódi többpártrendszer, ha egy hatalom rossz, akkor választáson leválthassuk. Emlékeznek még a 2000-2012 időszakra? Addig ez így működött. Egészen addig, amíg nem kaparintotta meg a hatalmat ez a posztradikális uszító, erőszakon banda. Ezt kell visszaállítani.

Ami azonban ennél is fontosabb, magyar szempontból:

a VMSZ önkényuralmának egyik alapja, hogy szétverte a normális közösségi tereket, a médiát egyhangúvá és hazuggá tette (ha valaki a Pannont nézi, hallgatja, meg lehet róla győződve, hogy alig pár százan ordibálnak Belgrádban, pont mint a kilencvenes években). Az emberek már nem járnak mondjuk, kocsmába, ahol beszélgetni tudnának.

A délvidéki városokban, elsősorban Szabadkán, a néhány száz ember, akik minden héten kimennek a Jadranhoz, eszmét cserélnek, beszélgetnek, sőt az sem kizárt, hogy egy egységes csoportosulássá kovácsolódnak, egy olyan polgári, demokratikus egésszé, ahol nem a nemzeti hovatartozás számít, hanem mindenki közösen akar egy jobb Szabadkát.

Tehát, aki azt mondja, azért nem megy ki az utcára, mert nem lát megfelelő ellenzéki opciót, annak itt a lehetőség: ki lehet menni az emberek közé, beszélgetni velük, elmondani, mit és hogy szeretnénk.

A demokrácia, a szabad gondolkodás helye lett az utca, itt lehet elkezdeni megalapozni egy normális várost és országot. Szóval, ha ötleted van, változtatnál, nem tetszik a hatalom, de az ellenzék se, akkor menj ki az emberek közé és mondd el, hogyan kellene szerinted. Barátságos, kedves, intelligens és más véleményét meghallgató emberekről van szó, nem dölyfös VMSZ-huszárokról.

                  Hova lettek a magyar szavazatok, fiam? Szétfutottak?

A VMSZ elnöki székének átvételére készülhet Pásztor Bálint a párt lassan már örökösnek nevezhető parlamenti képviselője, szúrta ki a Délhír portál. És tényleg úgy tűnik, a Zelnök úr édesapa ezt találhatta ki miután neve és arca annyira lejáródott a vajdasági magyarság körében, hogy lassan a hithű párttagokat is elijeszti magától. A párt nyugdíjas szervezeteit, körzeti szervezeteit járja a derék maratonista ahol facebook-bejegyzései szerint telt ház fogadja, kötetlen a beszélgetés és töretlen a hit.

Az, hogy Pásztor István lovai végképp szétszaladtak, elveszítette a kontrollt, az MNT-választások estéjén élő adásban vált láthatóvá. Egyazon beszéden belül először békejobbot nyújtott a Magyar Mozgalomnak, majd miután negyedórán át hergelte önmagát, a sajttáj végén elküldte az ellenlábas szervezetet a … tudjuk hova. Ezt követően lengette be, hogy gondolkodik a pártelnöki szék átadásán. A kiszivárgott infók szerint Nyilas Mihály lett volna az utódja, de végül az érintett mégsem merte vállalni – valószínűleg pár hónappal ezelőtti halálos gázolása lehetett az oka, amilyenhez hasonló esete Pásztornak is volt. Szakavatott személyek óvták Pistánkat attól, hogy fiára hagyja a fele királyságot meg a prosperitatis jobbágyokat, mondván, egy amerikai sorozatban még elment valahogy a Dinasztia, de vajdmagyiában már nagyon nem kéne.

Nem egyértelmű még a királyváltás, de amennyiben megtörténik, akkor hivatalosan is megalakul a Pásztor és Fia(I) Kft., vagyis korlátlanul felelőtlen társaság.

A többes szám annak a jele, hogy van a mi kis maratonozó politikusunknak egy öccse is Ábel, aki a mindent megmutató facebook szerint szintén elkezdte a közpénzekben való lubickolást (keresse meg a saját betevőjét aki lúzer, gondolhatják Pásztorék), valamiféle brüsszeli gyakornoki pozícióban.

És persze itt van kettejük mostohamutterja is a vajdmagy kultúrát a béka segge alá legyaluló Lovas Ildikó. Ő politikai pozíciójának köszönhetően az elmúlt években különféle díjakat adományoztatott magának így tetszeleghet a sztáríró szerepében, emellett a VM4K nevű szabadkai borzalomban – miként azt a profi köpönyegforgató Németh Ernő egy benyali interjúban közölte – ő a programok koordinátora. Ezek azok a rendezvények, amelyek egy bizarr pincehelyiségben zajlanak, ahol VMSZ vagy MNT kötődésű emberek kötelességből ott ülnek és görcsös, vagy halálosan unott arccal kísérik az adott Lovas-programot.  

Ez hát a kis család, akik vajdmagy királyi dinasztiaként viselkednek.

Bálint személyesen pedig megér egy külön misét. Miközben évek óta építi a problémákat megoldó, jófiús imázst, a valóságban semmiben se különbözik apukától. Lelkesen borul össze a haladókkal, még inkább a szocikkal, folyamatosan szerepel a belgrádi kormánypárti bulvármédiában, mint cukiság, miközben szemtanúk szerint a VMSZ pártszakadását követően a helyi szervezetek előtt ő adta elő leginkább bosszúszomjasan, hogyan kell kinyírni mindenkit, aki MM-es lett.

Miután a VMSZ a haladók hátsó felébe bújva teljesen lejáratta magát szolgalelkűségével és ma már a párttal kapcsolatban szinte szinonima a nemzetáruló jelző vagy a Vučić Magyarjainak Szövetsége elnevezés, Bálint úgy döntött megpróbál kicsit ellenzékit játszani, ezzel igyekezve megfordítani a közhangulatot, ami azonban visszafelé sült el. A reakciók alapján világossá vált, hogy a népet se lehet a végtelenségig hülyíteni. Ja és ennyi év után az is világossá vált, hogy a Prosperitatin keresztül két kézzel szórt pénz esetleg a párt szolgájává tesz pár embert, de összességében gazdasági fellendülést nem hoz.

Dilemmája senkinek se legyen, ha Bálint veszi át az apja székét, ez csak egy kis halottsminkelés lesz, lényegi változás nem várható. Ugyanúgy a szerb kormánykoalíció előtt fognak hasalni, országos és helyi szinten is megszavaznak mindent és kussolnak. Egyetlen hozadéka lehet ennek a lépésnek: hivatalosan is családi vállalkozássá alacsonyul le a jobb időket látott párt.

Bálint pedig hiába ellenzékieskedik, ha bukik a vörös-kék-zöld koalíció ők is mennek a süllyesztőbe.

Pressburger Csaba, a Magyar Szó buk(tat)ott főszerkesztője írt ma egy blogbejegyzést, amiben azt tudatja a nagyérdeművel, hogy ő bizony nem tud azonosulni a jelenlegi tüntetésekkel. Hogy finnyás. Hogy nem tetszik neki. Ez se. Meg is magyarázza, hogy miért. Szerinte a tüntetéseket a Koszovó tematika uralja. Lehet, hogy nem ugyanazokat a megmozdulásokat kísérjük figyelemmel, de nekem nem tűnt fel, hogy így lenne. Egy véresre vert politikus miatt robbant ki az egész, összességében pedig pártfüggetlen (haladóktól független) köztájékoztatást, szabad választási rendszert, Vučićék bukását és szakértői kormányt követel a tömeg minden városban.

Na de ne is akadjunk le ennél a témánál. Pressburger néhány hónappal korábban azt is ugyanilyen szépen levezette, miért nem tud azonosulni a Magyar Mozgalommal. Arról érdekesmód nem írt, hogy a nemzeti tanácsi választásokat bojkottáló VMDK-ról mit gondol. Nem ő az egyetlen, tehát a szerzőnél se szeretnék leakadni.

Van egy egész csapatnyi ilyen mindig mindenkitől független vajdmagyar entellektüel gondolkodó, akik a VMSZ uralmának elburjánzása, a másként gondolkodókkal való leszámolások kezdete óta mindig leírják magvas gondolataikat, elmondják, hogy ez ami van miért nem jó, de valahogy sokkal több energiát ölnek annak megmagyarázásába, hogy az ellenopció is mennyire rossz.

Ez a mindenkitől független társaság minden ötletről, minden megmozdulásról, minden szerveződésről véleményt mond – főként negatívat, megoldást azonban egyet se. Az MM kapcsán például folyamatos kritikákat olvashatunk tőlük, a megszokott fennkölt, értelmiségi stílusban, ami az átlagolvasó felé azt sugallja, nézzétek milyen kimunkált bölcsek vagyunk mi. (Mondjuk ezzel azt érik el, hogy az átlagolvasó el se olvassa ezeket a maratoni filozófiai magasságokat verdeső, latin és más idegen kifejezésekkel szándékosan telitüzdelt szövegeket, úgyhogy ők gyakorlatilag egymásnak írnak.)

Ezek a gondolkodók nem támogatják a VMDK-t, mert egy független az nem lép be pártba és bajuk van az MM-el, mert „ott az a sok volt VMSZ-es, akiket már ismerünk”. Persze az egyiknek se jutott eszébe, hogy a maga szakértelmével mondjuk betagosodjon és megpróbáljon a neki nem tetsző irányvonalon, elveket változtatni. „Mer a munkáva’ csak a dolog van” – mondta mindig néhai gombosi öregapám. És ők is valahogy így.

Sokkal kényelmesebb a bőrfotelből önjelölt függetlenként az ellenzéket kritizálni és arról írni tanulmányokat, hogy de szar ez a VMSZ, de ez meg ez miatt nem szavazok az ellenzékre, mint tenni is valamit a változásokért. Megjelennek ezek az értelmiségiek akár a VMSZ, akár az ellenzék, akár más szervezetek rendezvényein, hogy elmondják, szerintük mit kellene másképp? Hoztak nyilvánosságra egyetlen témában is konkrét akciótervet amit meg kellene szerintük valósítani, hogy a dolgok végre jó irányba menjenek és befejeződjön a VMSZ nemzet- és intézménygyilkolása? Persze, hogy nem.

Ha már Pressburger a kilencvenes évek iránt nosztalgiázik, emlékezzünk meg róla, hogy akkor is volt egy független szakértői tömörülés. G17-nek hívták és mielőtt ők maguk politikai szerepet vállaltak volna, kidolgozták az ország részletes talpra állításának tervét, amit felkínáltak az ellenzéknek. És ebből lett a DOS programjának jelentős része. Valami ilyesmire gondoltam a duma helyett.

Ehelyett a mi függetlenjeink hogy csinálják?

Leülnek, leírják, vitafórumon elmondják, hogy a VMSZ diktatórikus, visszaél pénzzel, hatalommal satöbbi satöbbi. Aztán családtagjaik megjelennek a VMSZ választási listáin, rendezvényein, pályázati pénzeket és munkahelyeket kapnak a gyűlölt diktatórikus párttól. Ilyenkor hol a függetlenség és a finnyásság?

(Fotó: subotica.com)

A médiából értesülhettünk róla, hogy az MNT és a VMSZ újabb csodálatos sikereket ért el a magyar érdekérvényesítés területén. Legalábbis a rezsimhű Pannon és Magyar Szó erről számolnak be. Ezzel szemben a tőlük függetlenül működő média arról adott hírt, hogy egy héten belül két olyan esemény is történt, amelyek lerántják a leplet erről a nemzetáruló, szerb nacionalistákhoz dörgölődző, bőrfotelfüggő bagázsról.

Az egyik, ami a délvidéki magyarokat kivétel nélkül érinti: nem kaphatunk többé magyarul kitöltött anyakönyvi kivonatot. Lassan mondom, hogy a pártcsinyovnyikok is értsék: MAGYARUL KITÖLTÖTT. Az, hogy a rovatok neve két nyelven szerepel, nem sokat számít, ha az ember a bajai vagy szegedi kormányablaknál szeretne intézkedni.

A módszerek megváltoztak, de az emberek és a cél ugyanaz maradt: a kilencvenes években a vörös-fekete koalíció kényszermozgósítással és némi erőszakkal üldözte és lehetetlenítette el a magyarokat. A színkombináció kicsit módosult, a feketéből kék lett és a VMSZ-nek köszönhetően zölddel is bővült, így most van egy kék-vörös-zöld koalíció, amely perfidebb módszerekkel – és magyar segítőkkel – asszimilálja a magyarokat. Nem azt mondják, hogy nem hajlandók magyar nyelvű kivonatot kiadni, vagy hogy „Ovo je Србија, pričaj i piši srpski“. Óh, nem. A posztradikálisok azt mondják, korszerűsítették a rendszert, és az új szoftver nem tud magyart, a VMSZ azt mondja: a vajdasági magyar közösség ma megbecsült közösség Szerbiában, amire soha korábban nem volt példa. Meg azt is, hogy az ellenzéki MM hülye, mert valójában kiadják magyarul az okmányokat.

Lehet, hogy a Magyar Mozgalom hülye, de a magyar ember nem az és tudja, mit ír az általa kikért anyakönyvi kivonaton.

Hol volt vajon a sikert sikerre halmozó VMSZ-es parlamenti frakció miközben erről a jogszabályról volt szó a parlamentben? Forrest Gump talán éppen valahol futkározott, Pék a sajt árát ellenőrizte a zentai piacon, Fremond meg a pacséri és környékbeli népet terrorizálta, hogy szeressék a VMSZ-t? Nem tudom, de a helyükön nem voltak és a dolgukat nem végezték.

A másik hír nem ilyen széles körben érinti a délvidéki magyarságot, de szintén a VMSZ és az MNT impotenciájáról vagy pedig érdektelenségéről tanúskodik. Nem is tudom, melyik a rosszabb. 2010 óta szállította a Szabadka környéki településekről iskolabusz azokat a magyar kisdiákokat, akik csak így tudtak eljutni a magyar iskolába, ez mától megszűnt. Miért szűnt meg? Mert Szabadka város, amelynek vezetésében a VMSZ szintén kib…ul nagy tótumfaktum, kiiktatta az idei költségvetésből ezt a tételt. Vagyis, a 8 milliárd dináros összegből nem volt kétmillió dinárjuk erre a kis projektre. Ezzel szemben szinte biztos, hogy Pásztor Foresztgámp Bálint városnapi futkározására idén is jutott elég pénz, lehet, hogy épp annyi, amennyi a buszoztatásra hiányzott. Ezzel szemben a délceg, magyar érdekekért harcoló VMSZ a városi parlamentben a haladókkal együtt leszavazta a Magyar Mozgalom (akik hülyék, mint tudjuk) erre vonatkozó indítványát. Nem köll a pénz a diákoknak. Ha meg az MM kéri akkor éppazése.

És ami miatt Hajnal elvtárs külön csetnik érdemrendet érdemelne: a magyarországi pénzekben dúskáló és azokkal folyamatosan dicsekvő MNT se vállalta át ezt a terhet. Megtalálták a megfelelő megoldást: a diákok járjanak városi busszal, majd a buszon ott ül egy ementés, aki kíséri őket.

Én Újvidéken jártam egyetemre, az ottani városi buszozást ismerem, de feltételezem, hogy Szabadkán se sokkal jobb a helyzet. Csúcsidőben taposás, lökdösődés, büdös, sokszor nincs elég oxigén se benn. Bírják ki a kölykök, így is ingyen van – gondolhatták a nemzetvédő VMSZ-es és MNT-s csinyovnyikok, akik szintén ingyen utazgatnak, de drága autókkal.

Uraim és Hölgyeim, vagy inkább Elvtársak! Szégyelljék magukat nagyon a közösségükhöz való viszonyulásuk miatt.

És nem ártana benevezni a rohangáló trónörökös félmaratonjára se, mert ha az istenadta nép kiegyenesíti a kaszákat, begyújtja a Prosperitati-pénzből vett traktorokat és elkergeti önöket oda ahová valók, jól jön a gyors futás és a kondíció.

A gazdaságfejlesztési program, vagyis közismertebb nevén a Prosperitati Alapítvány egy ügyesen kitalált dolog. Hiába is ugrottak neki már az induláskor itteni és magyarországi oknyomozó újságírók, akik úgy gondolták, itt egy gigantikus korrupciós ügy, nem találtak semmit. Mert nincs is. Legalábbis olyan formában nincs, ahogyan ők gondolták. Voltak kisebb ügyeskedések, több mezőgép ára mesterségesen magasabb lett a kereskedőknél, akik „kartellezni” is elkezdtek és kiadtak egymásnak előszámlákat, jut is marad is alapon, de ebből alapvetően ők jártak jól. Akár még azt is mondhatjuk, a piaci kínálat-kereslet reagált a beáramló friss pénzre. De az a többmilliárdos pénzmosás, sikkasztás, zsebre játszás nem történt meg. Nem volt rá szükség, ennek a forrásait a magyar kormány megtalálta máshol, ez a történet egészen másról szólt.

A VMSZ a gazdaságfejlesztési pénzek osztogatásával egy modern kori hűbéri rendszert épített ki.

Az egyszerű kisemberek, akik pár holdnyi földből, pár marhából vagy sertésből éldegéltek, de korszerűbb traktorra, öntözőberendezésre és hasonlókra pénzük nem volt, kaptak némi kis segítséget, míg az egyes falvak, térségek hangadói, nagygazdái több alkalommal és sokkal nagyobb összegeket tudhattak a magukénak. Így épült ki a 21. században a délvidéki magyar világban egy hűbéri-jobbágyi rendszer.

A helyi kiskirályok még jómódúbbak lettek, cserébe a VMSZ helyi kiskirályai lettek, ha még nem lettek volna azok. Az ő feladatuk volt a morzsákat kapó jobbágyság rövid pórázon tartása, a tized behajtása. Mégpedig VMSZ-es aktivitás formájában.

Bánáti kisfalvak emberei mesélték, hogy „be köll menni Zrenyaninba, mert gyün a Vucsity oszt csinálni köll a tömeget” a helyi VMSZ-es hűbérúr parancsára. Ráadásul még szendvics és napidíj se járt, úgy dobták össze a benzinpénzt és menek közös autókkal. Ugyanígy meg kell jelenni a párt összes rendezvényén, kampány idején házalni kell, a másként gondolkodókat megfigyelni, „figyelmeztetni”, szavazóbizottságba beülni és augusztus 20-án Palicson tapsolni, ahol legalább van hamburger vagy pörkölt, igaz, az se ingyen.

Az önérzettel, gerinccel rendelkező délvidéki magyar kisembereket a VMSZ jobbágysorba taszította. Azokat az embereket, akik Trianon utóhatásait is túlélték, magyarok maradtak, a kilencvenes éveket is itthon szenvedték meg és az utóbbi években se választották a külföldi megélhetést. Pár ezer eurós mezőgépért, egy szavazatszedői helyért (2000-3000 dinár) vagy egy valamilyen állásért cserébe az embereket zsarolják, fenyegetik, dróton rángatják és üvöltenek velük a hűbérurak.

Meddig még? Mi vesztenivalójuk van még ezeknek az embereknek? Nem sok. És az utóbbi hetek, hónapok közhangulata, főleg itt nálunk a faluban, de a szomszédos nyugat-bácskai falvakban is arról árulkodnak, hogy a magyar embernek elege van. Elege van belőle, hogy a saját vérei alázzák meg és akarják teljesen megroppantani a gerincét, hogy olyan szolgalelkű csahos kutyák legyenek, amilyenek a VMSZ vezetői lettek, akik a haladók lábai előtt csúsznak-másznak, miközben lépésenként adnak fel mindent, ami magyar.

Ha pedig ezek az emberek végképp besokallnak és szembefordulnak nevetséges hűbéruraikkal és áruló pártvezetőikkel és az asztalra csapnak – ahogy a magyar ember az asztalra szokott csapni – akkor a Pásztor klán és végrehajtóik jobban teszik, ha mielőbb követik Gruevszkit és soha többé nem gyalázzák meg a Délvidék földjét lábnyomaikkal.

Tijana Dapčević ismertté vált dalának refrénje szerint „Sve je isto, samo njega nema”, ami jelentős mértékben elmondható a mai Szerbiáról, a kilencvenes évek viszonylatában. Ugyanaz a két párt uralja az országot, még ha az egyik időközben nevet is változtatott, a vezérek ugyanúgy szétlopják az országot, a nép ugyanúgy nyomorog és menekül innen, a többi jugoszláv utódállammal ugyanolyan feszült a viszony. A gazdasági nyomor ugyanúgy jelen van, a sajtót ugyanúgy elnyomják, az ellenzéket ugyanúgy szétverték (és az is önmagát), az elégedetlen polgárok az utcákon adnak hangot elégedetlenségüknek, a választásokat manipulációval, pénzzel és némi erőszakkal ellopják, arról már nem is szólva, hogy a megvezetett és lerongyolódott népet ugyanúgy buszoztatják és szendvicset osztanak nekik a vezér minden nagyobb utcai megjelenése esetén.

Ja és ugyanúgy folytatódik a nagyszerb ideológia érvényesítése. Koszovó elvesztése miatt Vajdaságot egyre inkább elszerbesítik, utcanevek, szobrok, újonnan kitalált ortodox rendezvények útján. Felszámolják a kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat, eltűnnek a magyar nyelvű helynévtáblák (egyelőre ideiglenesen), kiszorítják a magyarokat a közintézményekből és hatalmas csinnadrattával ünneplik Vajdaság elcsatolását, november 25-ét.

Sve je isto, samo njega nema, ismételhetjük, azzal, hogy a képet egyetlen pont árnyalja: a legerősebb magyar politikai erő viselkedése. Ők ugyanis ezúttal az elnyomók, uszítók, nacionalisták, bűnözők oldalára álltak.

A Kasza fémjelezte VMSZ annak köszönhette tömeges támogatottságát, azt, hogy a magyarok nem csak rászavaztak, de érzelmileg is kötődtek hozzá, hogy a néhai elnök tudta, hol a vajdasági magyarok helye: a demokratikus, mérsékelt, toleráns ellenzéki oldalon, nemet mondva a háborúkra, az erőszakra, az elnyomásra. Nyilván neki is megvoltak a maga hibái, ügyei, de emlékezhetünk rá, hogy a legveszélyesebb időkben is a magyar sorkatonák szüleivel lement Belgrádba azok érdekeit védeni például. Pásztornak uralma eddigi 11 éve alatt (amelyből remélhetőleg már nem lesz sok) sikerült teljesen a visszájára fordítani ezt a pártot. Elüldözte mindazokat, akik ezt a fajtai kaszai örökséget ápolták, gerinc nélküli, primitív, pénzéhes senkikkel vette magát körül, akik asszisztáltak neki a nagy átálláshoz: ma már a szocialisták és a posztradikálisok hóna alatt vigyoroghat a párt elnöke. A tagokat pedig munkahelyükkel, pályázati pénzekkel fenyegetve, gyerekeik tandíjával zsarolva tudják egyben tartani.

Képzeljük csak el, mi lett volna, ha a kilencvenes években Pásztor vezeti a VMSZ-t: a Gazimesztánon ott állt volna Slobo mellett és közölte volna, a magyarok is harcba szállnak a szerb földekért, ő dobta volna az első joghurtot a tartományi parlamentre, a magyar sorkatonákat és tartalékosokat pedig a VMSZ verőlegényei terelték volna a balkáni vágóhídra.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Pásztor decemberben ott tündökölt a Szerbiai Szocialista Párt tizedik kongresszusán szónokként, ahol elmondta, a régi országot szétverő, inflációt, nyomort okozó, magyarok tízezreit a frontra vagy külföldre üldöző SZSZP érdeme, hogy „Szerbia példaként szolgálhat a többségi nemzet hozzáállásában a kisebbségek iránt, nemcsak a térségben, hanem egész Európában is”.

Aleksandar Vučić nyílt támogatása, november 25-e megszavazása, a szocialisták istenítése… íme a nemzetárulás főbb állomásai. Azt hiszem a többség nevében szólok, amikor azt mondom, köszönjük Pásztor István, de ne védjen tovább bennünket, mi szeretnénk magyarok maradni.

Tönkretettétek, leépítettétek a vajdasági magyarságot. Bohócokat tettetek a fontos, felelősséget és szaktudást igénylő pozíciókba. Kéjes élvezettel követtétek, ahogy elhagyják szülőföldjüket mindazok a vajdasági magyarok, akik nem hajlandóak a talpaitokat nyalni és a sárban csúszva kiszolgálni benneteket: házalni választások idején, fenyegetni szomszédjaikat rokonaikat. Hiszen találtatok épp elég ilyet, akik úgy érezték, végre eljött az idejük.

Magyart magyar ellen uszítottatok, a facebook lájkok miatt is fenyítettétek az embereket. Letapostátok a médiát: a Magyar Szó mára csak egy szánalmas pártközlöny volt, amitől még Tito idejében is különben állítottak elő. Hogy miért? Mert akkor írni tudó újságírók készítették a lapot, ma meg félírástudatlan, parancsot teljesítő íródeákok és leányok, akik némi napidíj fejében az anyjukat is lejáratnák egy cikkel. Főleg, ha a napidíj devizában van. A Pannon meg a PTC kilencvenes éveit idézi, dől belőle a szerb kormánypropaganda és a VMSZ dicsőítése, amit a nézők már rég nem hisznek el.

Mocskolódó portált működtettek, ahol magukat vezetőnek képzelő senkik gyáván, álnéven járatnak le embereket. Mintha nem tudná mindenki, hogy kik állnak az álnevek mögött.

Mindenki tudja, hogy a fő méregokádót lovasildinek hívják és menő írónőnek képzeli magát, a többiek meg a való életben is annyira jelentéktelenek, hogy kár szót pazarolni rájuk.

Csakhogy a ti időtök is véges. Tudjuk kik vagytok és mit tettetek a vajdasági magyarsággal. És akárhogy is maszatoltok, örökre belétek égett: november 25-vel, Vajdaság Napjával nemzetárulást követtetek el. És teszitek ezt nap mint nap, a posztradikális háborús uszító banda ölebeként. Szégyellhetitek magatokat. Ma pontosan ugyanaz a politikai felállás, mint a kilencvenes években, csak épp Kasza VMSZ-e tudta a helyét, ellenzékben volt, ti meg beálltatok az országot, a magyarságot, az erkölcsöt tönkretevő haladók mellé csaholni és saját kis ellenségeiteket kivégezni.

A végnapok azonban közelednek. És név szerint fogtok mindannyian felelni. Nem csak a pásztorok meg lovasok, hanem azok is, akik a médiában, nemzeti tanácsban, közintézményekben, önkormányzatokban és helyi művelődési egyesületekben nap mint nap bekoszolják a kezüket az emberek fenyegetésével, megfélemlítésével és elüldözésével. Fordul a kocka és megtapasztaljátok, milyen a lét peremén élni. Ha a bedühödött vajdasági magyarok megkímélnek benneteket a kötéltől.

Ez a blog folyamatosan emlékeztetni fog benneteket mindarra, amit elkövettetek saját népetek ellen.

Érzitek már uralmatok végének bűzös leheletét? Ugye rettegtek?