Pressburger Csaba, a Magyar Szó buk(tat)ott főszerkesztője írt ma egy blogbejegyzést, amiben azt tudatja a nagyérdeművel, hogy ő bizony nem tud azonosulni a jelenlegi tüntetésekkel. Hogy finnyás. Hogy nem tetszik neki. Ez se. Meg is magyarázza, hogy miért. Szerinte a tüntetéseket a Koszovó tematika uralja. Lehet, hogy nem ugyanazokat a megmozdulásokat kísérjük figyelemmel, de nekem nem tűnt fel, hogy így lenne. Egy véresre vert politikus miatt robbant ki az egész, összességében pedig pártfüggetlen (haladóktól független) köztájékoztatást, szabad választási rendszert, Vučićék bukását és szakértői kormányt követel a tömeg minden városban.

Na de ne is akadjunk le ennél a témánál. Pressburger néhány hónappal korábban azt is ugyanilyen szépen levezette, miért nem tud azonosulni a Magyar Mozgalommal. Arról érdekesmód nem írt, hogy a nemzeti tanácsi választásokat bojkottáló VMDK-ról mit gondol. Nem ő az egyetlen, tehát a szerzőnél se szeretnék leakadni.

Van egy egész csapatnyi ilyen mindig mindenkitől független vajdmagyar entellektüel gondolkodó, akik a VMSZ uralmának elburjánzása, a másként gondolkodókkal való leszámolások kezdete óta mindig leírják magvas gondolataikat, elmondják, hogy ez ami van miért nem jó, de valahogy sokkal több energiát ölnek annak megmagyarázásába, hogy az ellenopció is mennyire rossz.

Ez a mindenkitől független társaság minden ötletről, minden megmozdulásról, minden szerveződésről véleményt mond – főként negatívat, megoldást azonban egyet se. Az MM kapcsán például folyamatos kritikákat olvashatunk tőlük, a megszokott fennkölt, értelmiségi stílusban, ami az átlagolvasó felé azt sugallja, nézzétek milyen kimunkált bölcsek vagyunk mi. (Mondjuk ezzel azt érik el, hogy az átlagolvasó el se olvassa ezeket a maratoni filozófiai magasságokat verdeső, latin és más idegen kifejezésekkel szándékosan telitüzdelt szövegeket, úgyhogy ők gyakorlatilag egymásnak írnak.)

Ezek a gondolkodók nem támogatják a VMDK-t, mert egy független az nem lép be pártba és bajuk van az MM-el, mert „ott az a sok volt VMSZ-es, akiket már ismerünk”. Persze az egyiknek se jutott eszébe, hogy a maga szakértelmével mondjuk betagosodjon és megpróbáljon a neki nem tetsző irányvonalon, elveket változtatni. „Mer a munkáva’ csak a dolog van” – mondta mindig néhai gombosi öregapám. És ők is valahogy így.

Sokkal kényelmesebb a bőrfotelből önjelölt függetlenként az ellenzéket kritizálni és arról írni tanulmányokat, hogy de szar ez a VMSZ, de ez meg ez miatt nem szavazok az ellenzékre, mint tenni is valamit a változásokért. Megjelennek ezek az értelmiségiek akár a VMSZ, akár az ellenzék, akár más szervezetek rendezvényein, hogy elmondják, szerintük mit kellene másképp? Hoztak nyilvánosságra egyetlen témában is konkrét akciótervet amit meg kellene szerintük valósítani, hogy a dolgok végre jó irányba menjenek és befejeződjön a VMSZ nemzet- és intézménygyilkolása? Persze, hogy nem.

Ha már Pressburger a kilencvenes évek iránt nosztalgiázik, emlékezzünk meg róla, hogy akkor is volt egy független szakértői tömörülés. G17-nek hívták és mielőtt ők maguk politikai szerepet vállaltak volna, kidolgozták az ország részletes talpra állításának tervét, amit felkínáltak az ellenzéknek. És ebből lett a DOS programjának jelentős része. Valami ilyesmire gondoltam a duma helyett.

Ehelyett a mi függetlenjeink hogy csinálják?

Leülnek, leírják, vitafórumon elmondják, hogy a VMSZ diktatórikus, visszaél pénzzel, hatalommal satöbbi satöbbi. Aztán családtagjaik megjelennek a VMSZ választási listáin, rendezvényein, pályázati pénzeket és munkahelyeket kapnak a gyűlölt diktatórikus párttól. Ilyenkor hol a függetlenség és a finnyásság?